2009. július 23., csütörtök - Szerkesztő |
Humorizálj-e bátor Csillagpontos az első randin?
Konklúziók Boda-Újlaky Judit Humor a párkapcsolatban című előadása nyomán
Az esti klassz Misztrál koncerten csak nők álltak be táncolni - ismét spontán demonstrálása történt a nemek között húzódó szakadéknak. No de mit tegyen a honpolgár? Ha gátlásai vannak az a baj, s ha nincsenek, akkor az a baj?
Ismerünk sok párkapcsolatot, ami egymás ugratásából indult, talán nem is személyesen, üzenetek, levelek útján. Nem vitás a humor képes intimebb viszonyt teremteni két ember között. Mint ahogy a látványosan feszült pénztáros nőt is fel lehet vidítani valami bájos-bárgyú szóvirággal, és már rögtön másként áll az emberhez. Hihetelen, de még a tanulmányi osztály dolgozóit is meg lehet ily módon puhítani.
Akit humorosnak vélünk, annak egyúttal kreativitást és intelligenciát is tulajdonítunk - nem is alaptalanul. Azonban tudni kell, hogy a humor nem minden, végképp nem fokmérője egy kapcsolatnak, hiszen a kapcsolat és a vicces kedv egyaránt hatnak egymásra. Rossz kapcsolatban nincs jó poén.
De térjünk a lényegre, mennyire lehet a lovag komédiás az első közös program alkalmával? A válasz azt hiszem, hogy éppen csak annyira, ami a fennálló gátlásokon segít. Ha kiszemeltünk azonban olyan humor Harold, aki már az egész étterem hangulatát megszállja, és minden fül rajta csüng, inkább már menekülünk, akkor is, ha humora számunkra tetszetős. Mert ugyanaz a benyomás ér minket, mint amikor egy hölgyet minden férfi megnéz. Ilyenkor az a gondolat bújik elő az ismerkedő fejében, hogy ha ez az ember ilyen érdekes, és ennyi érdeklődő áll körülötte, akkor mi kötné őt éppen hozzám? Bármikor lehetősége nyílik lelépni valaki nálam tetszetősebbel - tehát nem jó befektetés.
Szintén rossz véglet a szánalmas, favicces bohóc szerepe. Ennek elkerülése érdekében tudni kell, hogy férfiak és nők humora eléggé eltérő. Csöppet sem biztos, hogy a partner értékelni fogja legkedveltebb beszólásaidat, vagy azt a poént, amit az évszázad viccének látsz. Az sem vezet sok jóra, hogyha az ember túlzásba esik az öniróniával, mert könnyedén a depresszió jeleit küldözgetheti magáról a beszélő, ami a másiknak azt üvölti: menekülj!
Azonban, ha úgy jársz, mint én, és randistársad feszengve pakolja a sótartót előbb jobbra, majd balra, segítsd ki nyugodtan egy bíztató mosollyal, vagy kérdezd meg tőle, hogy valóban így kell -e rendeltetésszerűen sótszórni. Netán emlékeztesd, hogy Chaplin ennél ötletesebbeket tudott, az utolsó randevútok alkalmával.
Csínján tehát a tréfákkal, de elő a nyitottsággal és éljen a helyzet saját komikuma!
Az előadás hangfelvételét ITT meghallgathatod!
Pete Violetta
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 148, összesen: 397512