Nem a meghátrálás emberei vagyunk

Mert hogy a tananyag a szónoki beszéd, és erre legjobb példa egy igehirdetés. Na jó, de mért pont nekem kellett ezt is bevállalni? - kérdezi a lelkésznő, Lenkeyné Teleki Mária.

És a Csillagpont nyitó áhitatát? Isten pedig nem hagy válasz nélkül:

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39)

Letölthető

Az Ige tehát egyértelmű, mi pedig előbb imádságban válaszolunk rá, majd Sztárai Mihály népzenei köntösbe öltöztetett énekével: Mindenkoron áldom az én Uramat.

Közelebb lépve az Igéhez először a csiga problémájával kell megküzdenünk: Vajon mért mondja minduntalan: Hála Istennek, lassan megyünk? A teknőst égeti a kíváncsiság, így meg is kapja a választ: Mert rossz irányba haladunk. Ez tehát az első megfejtendő kérdés, jó irányba haladunk-e? Észrevesszük egyáltalán, ha célt tévesztettünk?

Érdemes az útjelzőkre figyelni: Istenszeretet, emberszeretet, hivatásszeretet, hazaszeretet… A szeretet csúcsai, roppant magaslatok Isten útján, amiket a Csillagpontos logo-emberke is meghódítana, de ehhez bátorság is kell, és persze erő. Nagy erőre van szükségünk az életre szóló szeretet vállalásához. A kis sziklamászó emberkénken biztosítókötél is van, nekünk is van biztosítékunk, Krisztus kereszthalála. A szeretet csúcsait csak vele mászhatjuk meg.

Nyitó áhítat
2009.07.21. 18.30
Lenkeyné Teleki Mária (Paks)