2009. július 26., vasárnap - Szerkesztő |
A szomorúság titka - Ady Endre
Az Isten-kereső táltos költészete
Az ivóban két ember áll. Egy hatvannak látszó meggörnyedt félrészeg férfi és egy fiatalember. Az idősebb meghívja a fiatalt egy italra, az azonban csak egy pohár tejet kér a pultnál. „Nem akarom úgy végezni, mint te."
Meggyőződésem, hogy nincs olyan ember, akinek ne lenne legalább egy kedves verse Ady Endrétől. Amikor azonban eljutunk az életrajzáig a tananyagban, akkor következik a kognitív disszonancia, a teljes képzavar, a megdöbbenés. Életének törései vezetik őt zűrös ügyek és az alkohol felé. Az Isten felé kívánkozás, és az önpusztítás olyan ellentétes, mégis egymásba kapaszkodó jelenségei kísérik végig életén a költőt. Nemzeti prófétánknak szerelmei sem voltak egyszerűbbek. A házas Lédának gyermeket nemz, kapcsolatuk égő, bűnös, egymást elemésztő. Majd jön Csinszka a plátói, a béke, a megnyugvás, ami azért sosem teljes.
Mindez a kettősség nem csak Ady lelkében ábrázolódik ki, de műveiben és arcán is. Minden ránca, arca minden rándulása nem csak saját tragédiájának a jele, hanem az ország sorsának is. Ady arcán meglátható a nemzet élete maga.
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 22, összesen: 423178